Az élettől semmit se vártam,
úgy a múltban, mint a mában.
Többet a jövőtől se várok
a varjú is reám károg:
- Kár hogy így élsz magadban,
szeretet nincs szavadban.
Kivájnád a másik szemét,
meg se kérdeznéd a nevét.
Amit károgsz talán igaz,
de ez nekem nem nagy vigasz.
Nekem is lehet rossz a kedvem,
pedig ma is volt mit ennem.
Más étket kerestem
a tudás fájáról leestem.
Itt vagyok a „földi pokolban”,
gyönyörködök a nyomorban.
Gyönyör? Árulják a k… k.
Megyek az utcán a szavak durvák.
Mi a baj? Nem tetszik a rendszer?
Mikor lesz jó? Ja, majd egyszer.
És addig mi lesz?
... vagy ...?
(Nem reklámozok pártokat,
kiket a lelkes tömeg váltogat.)
Mindegy, csak feszültség legyen,
nehogy a „kosárból” mindenki egyaránt vegyen.
De minden véget ér egyszer.
Ne ébresszetek fel!
