Izmusok fellege a tudat egén.
Valóság villan át fehéren feketén.
Hogy a való, mint villám nem tud odacsapni
ez a sok felhő nem tud szétszakadni.
Hol a napfény az értő tiszta tudat
felhők árnyékolják be a járandó utat.
Dörög villámlik, tombol a vihar
mindenki magyaráz nagy a zűrzavar.
Szavak záporoznak málik az értelem
pusztít az erőszak vadul és féktelen.
A magány, mint ernyő egy ideig megvéd
de rossz, ha nincs ki leülne melléd.
Hallgat a szél a jövő futára.
Sokat sejtetve várat még magára.
De ki tud várni a gyümölcsérésre?
Zölden kerülünk szomorú mérésre.
Vihar
2012.01.29. 21:34 ilali
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ilali.blog.hu/api/trackback/id/tr363972323
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
