Álmodom, hogy élek
semmitől se félek.
Bátran megyek a világban,
mindennapok viharában.
Álmodok sok jót és szépet,
nyugalmat és békességet.
Nem várom a világvégét,
most álmodom meg a békét.
Álmodom, hogy szeretnek,
hogy el nem felednek.
Álmodom, hogy szeretek
mondom: - Itt maradok veletek.
De messze repít el az álom
a helyem nem találom,
álmok csillogása vakít
keresek valakit
Álmomban már megtaláltam
ébredéskor is rá vártam,
De csalfa dolog az álom
nappal ébren nem találom.
Nem álmodtam én se régen
a szerelem tartott ébren
De úgy alakult életem
nem maradt itt Ő velem.
Máshol éli éveit
más nézi szép szemeit.
Boldog legyen, azt kívánom,
nekem Ő is már egy álom.
Álmodok már egyfolytában,
mindegy mi van a világban.
Álmodom, hogy boldog vagyok,
nem látom, hogy magam vagyok.
De ébredés jön az álomra,
felébredek halálomra
Majd álmélkodva kérdem:
Lehet hogy tán nem is éltem?
Jöjj szerelem, újra kelts fel!
Mit kezdjek így életemmel?
Így az élet egy rossz álom.
Semmi értelmét se látom.
